Királylány és a pék

“Az ember nem gondolkodhat, nem szerethet, nem alhat jól, ha nem evett jól.” 

                                                                                                                                                                                Virginia Woolf

Egy este megismerkedtem Péterrel és a pogácsájával. Azután egyre gyakrabban vettem az utam a kis pékműhely felé, hol reggeliért, hol a mindennapi kenyerünkért. 

Bár néha ráveszem magam, hogy süssek kenyeret, de a kovászomat kb 4 nap alatt kinyírtam, így max élesztőset sütök, de azért a kovászos az igazi. 

Szóval jöttek a péksütik hazafelé a pékműhelyből, én szorgosan posztolgattam róla az instagrammon, amiből elindult egy beszélgetés és ennek a vége az lett, hogy egy éjszakára belestem a pék(ek)  életébe, ami nagyon romantikusnak tűnik, de igencsak fárasztó. 

Délután fél 6-kor már az első adag tészta a keverőben. Hosszú éjszaka elé nézünk. Péter és az édesapja, András már rutinosak ebben, én kevésbé. András akkor kezdte a szakmát, amikor én születtem, 42 év rutinja van a kezeiben. Péter pedig akkor született, amikor érettségizem, 23 év fiatalos lendület lakozik benne. 

Péter mér, apa dagaszt. Péter telefonál, ügyet intéz, apa vizet önt, dagaszt, nyújt, Péter körbevezeti a helyiség tulaját. Sorra készülnek a tészták, pogácsa, kifli, édes és sós sütik alapjai. A vaj vaj, a csoki belga, a sajt pedig rendes sajt, nem növényi készítmény. 

Az első kávé után jöhet a kovászos kenyér. A kovásznak lelke van, törődni kell vele. Néha nem úgy jön össze a kovászos kenyér, ahogy az a nagy könyvben írva vagyon, olyankor jön az újabb sütés. Nagy az izgalom, hogy ma vajon milyen lesz? Néha elmorzsolok egy-egy imát a kovász istenéhez, hogy jól sikerüljön az apa-fia páros kenyere.

A tészták kelnek és közben azon gondolkodom, hogy itt ez a fiatal srác, aki imádja a retro zenéket és a kortársai épp a péntek esti buliban csapják szét magukat, ő pedig itt dolgozik. Heti hatszor éjszakázik, nappal pedig intézi a boltok ügyeit, népszerűsíti a pékműhelyt. Árut rendel, meg ezernyi feladat vár rá és még arra is van energiája, hogy új dolgokon törje a fejét,  termékeket találjon ki. 

Céltudatos, fejlődni akar, tesz is érte, nem csak a csodát várja. A sütők felmelegedtek, sorra formálódnak a pékáruk, apa villámsebességgel szaggatja a pogácsát, a zsemlét és kezd formát ölteni a croissant. A kenyerek kiadagolva kelnek. A kovászos is. Összhangban dolgoznak, bevallják, azért elég gyakran veszekednek. András megfontoltabb, kisebb lépésekben gondolkozik, Péternek nagyra törő tervei vannak. 

Lassan éjfél. Az illatok leírhatatlanok. Olyan mesés illatfelhő kering, amitől megkordul a gyomrom. Lassan eljön a kovászos kenyér ideje, mindjárt ki kell venni a kemencéből. Egy pici feszültség a műhelyben. Péter izgul. Na jó, én is. 

András a kakaós csigájával pár éve díjat  nyert. Jó nézni, ahogy a kezei közt formálódnak a csigák. Kakaós, kakaós meggyes, vaníliás csokis, almás fahéjas, diós. 

Péter megvágná a kovászost. Apa nem hagyja, ki kell még hűlnie. Jönnek a kalácsok a briósok. Apa fon, formáz, Péter gyakorol és izgatottan lesi a kenyeret. 

Egy kisfiús mosoly kíséretében és apa engedélye nélkül eljön a pillanat. 

A kés alatt ropog a kenyér héja, Péter arcán szélesedik a mosoly. Olyan lett, amilyennek lennie kell, amilyenre vágytak, olyan, ami örömöt okoz mind a péknek, mind a vásárlónak. 

Megnyugvás, öröm, boldogság, fáradtság, kávé, sütés, formázás, töltelékek. Azt éjszaka hátralévő része már simán megy. A kész péksütik a ládákban szétosztva a boltoknak. Három óra. Kikapcsolják a kemencét, indulhat a takarítás. A péntek egy lazább nap, szombaton csak rövidebb ideig vannak nyitva, így kevesebb áru kell. Általában öt körül végeznek. 

Lekapcsolják a villanyt, apát hazaviszi Péter, utána még elmegy a kocsit kitakarítani. Egy részeg pasi a szomszéd lépcsőház ajtajának támaszkodva alszik, megütötte a buli. A péklegénynek mostanában nem volt ideje, energiája szétcsapni magát. A szórakozás helyett most azon töri a fejét, hogy milyen lesz a karácsonyi bejgli.

Kíváncsi voltam, hogy készül a kenyér. A puszta recepttől jóval többet kaptam ettől az éjszakától. Szívmelengető volt látni hogy igenis vannak még olyan fiatalok, akik képesek az álmaikat megvalósítani, azokat az álmokat, amikért igenis tenni kell. Lemondani a bulikról és éjszaka dolgozni. És jó volt látni, hogyan dolgozik együtt két generáció. Hogyan zrikálják egymást, miközben elismerik egymás tudását.

Kiskifli, nagykifli.

Apa, fia. 

https://www.instagram.com/gerdapekmuhely/?hl=hu

https://www.facebook.com/gerdapekmuhelydebrecen/

NEM SZPONZORÁLT TARTALOM!