Olvasói levél
Itt ülsz. Teljesen betemetve a napi rutinokba, az elmúlt 16 évben eltűntél.
Tudod milyen az, amikor egy pici fürdőben sokat tartózkodsz, fürdés közben és bepárásodik a tükör. Szépen, lassan, észrevétlenül. És nem látod magad benne. képzeld el, hogy az én tükröm 12 év alatt párásodott be. Nem is vettem észre.
A gyerekek, a későn szülés, a speciális nevelést és türelmet igénylő fiam mellett nem is maradt igényem önmagamra. Nem elhanyagoltam magam, hanem csak másokért éltem. Nagyjából két éve kezdtem el sírósabb lenni. A férjem alaptermészete, személyisége megfojtott. Nem tartott és tart évek óta igényt kapcsolódási pontokra. Nincs közös étkezés, közös élmény, közös filmnézés. Vagyok csak én és a gyerekek.
Már nem volt felnőtt kommunikációm. És igen, Mindent megtettem, beszélgettünk, de falnak. Minden kérésem, érzelmem érvénytelenítve lett általa. Nem szándékosan tette ezeket, egyszerűen csak ez a személyisége. Több évnyi pszichológushoz való járkálás után már nagyon bölcs és önismerő lettem. Azaz inkább talán csak ő segített megtalálni a tükört, amiről a párát kell letörölnöm.
teszed a dolgod, majd érzed, hogy már elgyászoltad a házzasságodat, hogy érzelmileg kiéheztél, hogy nem ilyen életre vágytál, hogy nem akarsz így élni tovább.
Május elején ott állsz egy szabadtéri koncerten, szitáló esőben. Siratod az éveidet, de már érzed, vannak ott örömkönnyek is. örömkönnyek, hogy ideje érezned is az életet.
Hirtelen bámészkodás közben észreveszel valakit. Nem is érted mit keres ott, hiszen ő sem abban a városban lakik. Csak figyeled, látod a társaságát és irigykedsz. Irigykedsz, mert azt hiszed mindenki más boldogabb. Ésszel azonban tudod, hogy nem. De ez a férfi, akit látsz, megfog. A lelkedet fogja meg. mert az életet sugározza ki magából.
De nem foglalkozol vele, hiszen csak ritkán találkoztok. És amúgy is…
Aztán úgy hozza az élet, hogy bizonyos okok miatt hamarabb találkoztok. Rákérdezel őt láttad-e a koncerten És a kérdés pillanatában látod a tekintetében a változást. A változását annak, hogy már nem idegenként tekint rád, hanem a barna szemeivel átölel, megsimogat, bekebelez. Legalábbis ezt hiszed, ezt érzed.
Te pedig feléledsz. Zsigereidben megszólal a nő. Az a nő, akit 7 éve nem érintett meg szerető férfi, az a nő, akit évek óta levegőnek nézett a férje. Hirtelen, villámként, zsigereidben érezted a vágyat. A teremtő vágyat. Azt a vágyat, hogy valaki végre érintsen meg és lásson. A nyakad is folyamatosan zsiborgott, beléd költözött az a barna szempár. Nem tudtál szabadulni tőle. Szétfeszített, lélekszétpukkasztó érzéssel. Érintését, szeretetét vágytad.
Letöltöd a fényképét. Otthon minden este, napjában ezerszer megnézed. Bűvölöd a fotót, szugerálod, hogy csak a felét érezze annak, amit Te iránta. Hogy őrülten szeressen beléd és élvezzétek az együttlét minden pillanatát.
Persze tudod, hogy ez a pasi a nők 95%-nak bejön. Hogy talán mindenki a lábai előtt hever két szó után. Te pedig Te vagy. Nincs tökéletes tested, 50 vagy. Fiatalos 50. Ő 45. Fiatalos. Tudod, hogyha olyan a napod, van benned is extravagáncia, hogy Téged is talán megjegyeznek, de nem tudtál soha mit kezdeni vele. De már eltelt 16 év. 16 év óta nem pasiztál, nem randiztál. csak öregedett a bőröd, a tested. Szerencséd az arcodban van. De nem. Nincs önbizalmad. Honnan is lenne, ha nőként már nem is léteztél évek óta????
És ez a pasi mindent visz. Munka miatt tartod a kapcsolatot vele, minden írásjelet kielemzel. Ezerszer. Mint 30 éve? lelkesedsz, sírsz, csapkodsz. Akarod Őt. Minden másodpercben szellemképként eléd kúszik az arca, hallod a hangját. A füledben. Legszívesebben lecsapnád saját magad.
Józan ésszel tudod, hogy ez csak egy villanás volt. Szívvel pedig szeretnéd, hogy ő is ábrándozzon rólad.
Az viszont biztos, hogy neked ez ébresztő volt. Ébresztő, hogy azt a bepárásodott tükröt le kell törölni, hogy újra látni kell önmagad, hogy esélyt kell adni annak, hogy érezhesd az életedet. Különben a lelked meghal, és a gyerekeknek szüksége van Rád.
Nem akarod szétzilálni a családodat, hiszen a házasságod már évek óta nincs is.
Egyszerűen érezni akarod egy csók örömét, az érintés bizsergető érzését a bőrödön. Tudni akarod, milyen valakivel egy vacsoránál és utána beszélgetni, tudni akarod milyen, ha nem vagy láthatatlan. Csak esélyt akarsz adni magadnak arra, hogy még megtapasztalhasd milyen, ha együtt fekszel le valakivel aludni, ha reggel, van aki szól hozzád, aki szeret.
Tudod mennyi mindent megtettél az elmúlt 16 évben. DE már másfele kell nyitnod. Közben persze hallod, mennyi a hülye pasi, milyen nehéz ez, hogy baromság a szerelemre vágyni. De igenis hiszek benne, igenis hiszem, hogy nekem is jár, ját még egy igazi, őrölt szenvedélyes szerelem.
Drukkoljunk, hogy az a pillanat akkor és ott, nemcsak az én lelkisivárságom miatt jött létre, drukkoljunk, hogy Ő is érezte. Nem lehet 50 évesen is úgy megkergülni, mint 13évesen. Hinnem kell, hogy a másik rezdülése ütötte át a szívem és varázsolt el. Hinnem kell, különben összeomlok. Mert akarom őt, az érintését, a szavát, száz éve nem akartam így semmit.
Hát ilyen 50 évesen az illuzionált szerelem. Vagy valós szerelem????
Kommentek