De miért szívják ennyire fel magukat a hölgyek?

Egy férfi tette fel ezt a kérdést, nem érti, miért nem akar valaki szeretői státuszt.

Olvastam egy kis sztorit, melyben egy talán első randis pár hölgy tagjától elhangzott egy mondat, hogy ő nem lesz senki szeretője, majd faképnél hagyta a pasit. A poszt írója feltett egy nagyon érdekes kérdést. Miért szívják ennyire fel magukat a hölgyek?

Van valami átlagos a sztoriban. A randik talán nagy része létre sem jönne, ha a randi előtt mindenki őszinte lenne. 

Őszintén elmondaná, hogy hány centi magas, hány kiló, hogy sorozatgyilkos, vagy épp depressziós és csak úgy mellesleg benyögné, hogy házas. 

Ekkor a másik fél eldönthetné, hogy ezekkel a feltételekkel is akarja-e a randevút. 

A társkeresős tapasztalataim szerint (a nők sem különbek, ahogy a férfiak mesélik) a férfiak státusza a következő lehet. Mármint alapjáraton mindenki egyedülálló, aztán kiderül, hogy khm, mégsem.

A. Szóval. Van a tényleg egyedülálló pasi. Vagy elvált, vagy soha nem volt nős.

B. Van az épp válófélben lévő. Az soha nem derül ki, hogy hány éve válik, hogy valóban válik-e. Na ennek a típusnak két alfaja van.

1. Mivel nem mennek jól a dolgai, így vagy még az asszonnyal lakik, persze szigorúan külön ágyban, sőt, külön szobában, sőt, külön burokban. 

2. Mivel nem mennek jól a dolgai, így az átmeneti időszakra hozzád költözne, mert nincs pénze albérletre és amúgy is, ki mosná ki a használt alsógatyáját? 

C. Vannak a nyitott házasságban élők. Azt ugyan csak ő tudja, hogy nyitott a házasság, de az asszony nem. 

D. Vannak a kicsit nős pasik. Ők inkább csak a társadalmi státuszuk miatt tartanak felséget, de mellette sikk szeretőt tartaniuk. 

E. Vannak a nagyon nős pasik. Ők legalább bevallják.

Nekik is számos alfajuk létezik.

1. Szar a házasságuk, csak a gyerek, a vagyon miatt vannak együtt. 

2. Az asszony terhes, épp szült, otthon nem kapják meg a nekik járó figyelmet, szexuális kielégülést.

3. Az asszony szent, de kipróbálnék más pozitúrát, de a feleségemmel nem, hisz őt soha nem kérném meg ilyesmire. 

4. Amióta a világ világ, mindig is volt szeretője, ez tartja életben. Nem hiteget válással, tisztázza, hogy soha nem hagyja el az asszonyt. 

5. Becsúszik egy flört, egy egyéjszakás kaland. Csak az asszony meg ne tudja.

Ha ezeket már az elején tisztázza a másik féllel, akkor mindenki eldöntheti, hogy bevállalja-e vagy sem a szeretői státuszt.  Általában kevés ember van, aki vállalja a másodhegedűs szerepet. Vannak olyan helyzetek, amikor mindkét félnek megfelelő ez az állapot, de van, amikor valaki nem akar belemászni egy kapcsolatba harmadiknak. 

És ezek a nők igenis felszívják magukat. Fura világot élünk. Az sem volt igazán jó, amikor kényszerből éltek együtt az emberek, amikor nem volt ennyi válás. Oké, most is vannak, akik úgy érzik, kötelező együtt maradni a másikkal. Hogy ebbe belerokkannak, vagy inkább kikacsintanak a kapcsolatból az egyéni döntés. Viszont sokszor nem is akarják kicsit kipofozni a kapcsolatot, könnyebben nyugtatják magukat egy harmadik bevonásával. 

Nem hiszek a gaz csábító fogalmában, ha két ember közt rendben mennek a dolgok, akkor nincs sok esélye annak, hogy harmadik fél is belépjen a kapcsolatba. Nem csak a szeretők, akik csak és kizárólag felelősek a kialakult helyzetért.

Régen a férfiak kiváltsága volt az, hogy félrelépjenek, hogy szeretőt tartsanak. Ma már nem csak a férfiak lépnek félre, nagyrészt a nők is. 

Annyira de annyira sok összetevős dolog ez az egész, mert egyrészt  ha van egy szar kapcsolat, ami évek óta szar és nincs partner abban, hogy megjavuljanak, vagy változzanak a  dolgok, akkor valaki másnál keresi azt a bizonyos pluszt a másik. Bár, ilyenkor azért némileg felmerül bennem, hogy akkor mi a fenéért vannak még együtt? Másrészt, ömlik mindenkire, a valósítsd meg magad, megérdemled a boldogságot, de azt csak kevesen közvetítik, hogy egy kapcsolatban nem csak az a fontos, hogy te jó érezd magad, hanem, néha a másik boldogsága is előtérbe kerülhetne. Csakhogy, aki hozzászokott, hogy istenítsék, kiszolgálják lelkileg, testileg, az soha nem fogja a másikat maga mellé emelni, előrébb helyzeni pedig soha. Főleg náluk van az, hogy keresnek valakit, aki friss bókokkal kenegeti az egójukat. 

Szerintem most egy órási katyvaz van. Anyáink még “az asszony köténye mindent eltakar” elv alapján tűrtek, ma pedig mintha sikk lenne válni, csalni. Mintha a következő jobb lenne, más lenne. Vannak notórius házasodók Demszky Gábortól, Jennifer Lopezig (mondjuk akkora gyémántgyűrűkért én is bevállalnám ötödjére is) de egyre többen vannak akik akár háromszor is házasodnak. Egy volt kolléganőm mondogatta mindig, hogy az első házasságok 40%-a válással végződik, de a második házasságok 70%-ban végződnek a bíróságon. Nekik mi nem volt világos elsőre?

Néha elgondolkodom azon hogy vajon, mire a fiaim olyan korba lépnek, hogy házasodjanak, akkor lesz-e még ez az intézmény egyáltalán, illetve, hogy a kapcsolatoknak lesz-e nagyobb értéke, mint amekkora most van?