Tudom, csak városi legenda, többször cáfolták már, hogy, tényleg gyűjtés folyt anno Isaura felszabadításáért, mégis masszívan él a köztudatban.
Hogy nem tudod ki Isaura? 1976-ban forgatták a Rabszolgasors című sorozatot Brazíliában, de hozzánk csak 1986-ban jutott el. Akkoriban még hétfőn nem volt adás a tévében, nem volt internet, nem volt 81817161 tv csatorna. Csak Isaura. Aki egy rabszolgalány és akit imádott a magyar nép. Egyes legendák szerint többen gyűjtésbe kezdtek, hogy felszabaduljon a rabszolgaság alól. Persze később gyűjtöttek Eszmeralda szemműtétjére is.
Volt egy h-ős korszaka a televíziózásnak, amikor nem innen-onnan összerántott celebek, hanem igazi színészlegendák költöztek be az életünkbe. Tv játékok, sorozatok tömkelege, amiben a kor híres színészei szerepeltek, így aki nem volt járatos a színházak világában, az is ismerhetett sok nagyszerű színészt.
Aztán berobbantak a kereskedelmi tévék. Jöttek a “valóságsók”. Hétköznapi embereket bámultunk napról napra. És ismét eljött Isaura kora. Mint ahogy ma hisznek az emberek a Facebookon egy megosztással milliomos lehetsz, de legalábbis egy béjemvét nyerhetsz játékoknak, úgy hiszi el sok ember, hogy amit a tévében lát az a valóság.
Valóság a “győzikesó”, amit persze senki nem nézett, de mindenki tudta, hol tart a sztori, valóság a luxusfeleségek, az éjjelnappalbudapest. Sokan hiszik, hogy az, ami abban a 40-45 percen történik, az a mindennapok, azok valós történetek, valós veszekedések.
Hisznek abban, hogy az emberek a civil életükben is pont ugyanolyanok, pont olyan hisztisek, viccesek, durvák, mocskok, sziporkázóak, rendesek, csillivillik.
Pedig nem, csak egy szerep, amit eljátszanak, amit mutatnak. A média egyre jobban befolyásol embereket, egyre jobban elhiszik egyesek, hogy a tv, az insta, a facebúk az emberek igazi arcát tükrözi. Lehet, hogy most nem gyűjtünk Isaurának, de vannak akik a képek, a sztorik alapján imádnak, vagy gyűlölnek embereket. Olyan embereket, akik a médiában vannak jelen. Látsz róla egy képet. Ez a kép néha teljesen torz. Hatalmas sminkkel, filterekkel fedik el az igazi arcot, az igazi életet.
Honnan tudod, hogy a koncert után az ünnepelt sztár, ha hazamegy, akkor nem csalja a feleségét, nem oszt ki néhány pofont? Ja, hogy a médiában példás apa, férj? És honnan tudod, hogy az a hisztis picsa, aki nyafog, mert ez a szerepe, ha hazamegy a forgatásról, akkor nem szerető anya, gondoskodó feleség?
Ha belegondolsz, mindenkinek lehet egy olyan nyilvánosság elé tárt élete, amit ő alakít ki, amikor ő irányítja és játssza a szerepét, a macsóét, a luxiét, a szépét, a szörnyetegét.
Sokszor nagyon is tudatos marketing van egy-egy ember mögött.
“Én egész életemben vallottam egy elméletet, miszerint nem lehet a középpontban megmaradni folyamatosan azoknak, akik amúgy sík hülyék. hogy egy Berki Krisztián, egy Alekosz vagy még sokan mások, nem azért van ott, mert amúgy elmebeteg, hanem egy jól és kőkeményen megkomponált termékként, akik pont azt adják, amiért kitalálták őket, vagy önmagukat vagy mint a Kardashianék, szóval az ég tudja, Alekosz TÉNYLEG ennyire kattant, vagy TÉNYLEG ennyire zseni, aki hosszú évek óta képes a semmivel fenntartani önmagát.” bouvet.cafeblog.hu
Hogy ebben mekkora a tudatosság? Mekkora ereje van a marketingnek? Ki az aki azt gondolja, mindegy mit, csak beszéljenek róla, csak felszínen maradjon? Mikor lesz olyan a társadalom, hogy a képek mögé lát?
Nem tudom, mikor jön el az az idő, amikor nem leszünk Isaura országa.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: