Érdekes videóra bukkantam.
Grayson Perry, egy érdekes sorozatot kezdett el. Annak jár utána különc stílusában, hogy mennyire fontosak az életünkben a rituálék. A brit házasságok közel fele válással végződik, de nincs ez másként hazánkban sem.
Az esküvőt, az összetartozást megünnepeljük, nagy ruha, nagy torta, mulatozó emberek, de válni nem tudunk. Nincs rá rituálénk, nincs hozzá kultúránk. Nagyon kevés ember képes szépen elbúcsúzni attól az embertől, akivel élete egy részét leélte.
Inkább törött tányérok, nagy harag társul a váláshoz, mint egy olyan ceremónia, ami köszönetet mond az elmúlt évekért, a gyerekekért. Pedig talán az exházastársaknak, a gyerekeknek is megnyugvás lehetne ez a fajta válási ceremónia.
Dilly és Mark szervezett egy válási ceremóniát, hasonló körítéssel, mint az esküvőknek. Eltökélt szándékuk volt, hogy civilizáltan váljanak maguk és a két kamasz lány megnyugtatására. Talán ez az esemény segít feldolgozni, elengedni, felülemelkedni. 25 évet zártak le így.
Lehet, hogy követni kellene a példájukat?
