A kelt tészta mindig is mumus volt számomra, hiszen nem vagyok egy gasztroblogger, hagyományos gázsütőm van, légekverés max, ha bekapcsolom a ventilátort.
Viszont megkívántam a brióst, és csakazértis megcsináltam.
Google a jó barátom, lázas kutatás recept után. Rátaláltam az igazira, egy pici csavart azért vittem bele, mert hát na, nem is én lennék, ha csak simán a receptet követném, első kísérlet során.
Hozzávalók :
A tésztához
0,5 kg liszt
5 dkg vaj
5 dkg porcukor
2,5 dkg élesztő
2,5 dl tej
3 db tojás sárgája
csipet só
1 db tojás a lekenéshez
3 dkg cukor a briósok tetejére
A lisztet a dagasztó tálba szitáltam. Vegyesen használtam Nagyi titka kelt tészta lisztet és sima lisztet. A tejet a cukorral, mivel épp nem volt porcukor, így sima kristálycukorral meglangyosítottam, belemorzsoltam az élesztőt, picit vártam és összekevertem a liszttel, vajjal, és a 3 tojás sárgájával. Most, hogy gépelek, jöttem rá, hogy a csipet só kimaradt, viszont csepegtettem bele egy kis vaníliaaromát.
Dagasztás, amíg szépen összeáll, majd némi kelesztés, kb 20 percig. Utána átgyúrtam a tésztát és jött a matek. 32 egyforma darabra kellett vágni. Daraboltam, feleztem, vágtam és hipp-hopp 32 pici kb egyforma darabka hevert előttem, azaz előttünk, mert a kisebbik falánk kamaszom beszállt a készítésbe.
De hogy lesz a 32 darab tésztából briós? A darabokat 15 cm-es rudakká sodortuk, majd brióssá formáztuk.
Így:
Kb. Naná, hogy a 16 briós kicsit sem hasonlít egymásra, de sebaj. Tepsi elő, lázas sütőpapír keresés. Nem találtam, így mily szörnyű borzalom, alufólia került alá. Szépen felpakolgattam a kész fonatokat a tepsire és élvezettel néztem, ahogy elkezdtek dagadni.
A tetejét megkentem vízzel elkevert tojással, amibe szintén raktam pici vaníliaaromát. Kb 40 perc kelesztés alatt nyerik el a sütőbe rakható állapotukat. Ezalatt a sütőt bekapcsoltam, raktam bele egy tepsi vizet.
A kelesztés után ismét megkentem a vizes-tojásos-vaníliás keverékkel és kristálycukrot szórtam rá, be a 200 fokos sütőbe, 15 perc tömény izgalom.
10 perc után, már belengte a lakást a cukros, vaníliás mennyei illat.
Sütőből ki. Naná, hogy úgy forrón hozzá kellett nyúlni, megkóstolni foszlott, omlott, isteni illata volt. Miért a múltidő? Elfogyott.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: