Bükfürdő- emlékek, ételek, flow

A flow-élmény az elme működésének egy olyan állapota, melynek során az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, amitől örömmel töltődik fel, abban teljesen feloldódik, minden más eltörpül mellette, bármi áron folytatni törekszik. 

Debrecentől Bükfürdő rettentően messze van, viszont megéri, hogy utazzunk pár órát. Amikor kiderült, hogy Bükfürdő vár, egyből eszembe jutott egy két fénykép, zsenge lánykoromból, ahol már egy-két dolog teljesen világossá vált, imádok pózolni, sosem leszek 40kilós szupermodell és, hogy nekem van még némi dolgom ezzel a kisvárossal.

Útnak indultunk Évi barátnőmmel hajnalok hajnalán, hogy csatlakozunk egy csapatnyi újságíróval,  bloggerrel, vloggerrel, a Bük, Bükfürdő Közhasznú Turisztikai Egyesület meghívására.

Budapesten találkoztunk a csapattal, és megtaláltuk a legfontosabb gombot a kisbuszban: 

Csalódnunk kellet, nem adott kávét, mégis jó hangulatban pörögtek a kilométerek.  Na jó, a hangulathoz kellett az is, hogy kötelező volt feliratkozni masszázsra, mert hát na, azt csak kényszerből ugye. 

Csupa csupa kaland, kényeztetés, evés és jókedv várt ránk. Megérkeztünk a Greenfield Hotel Golf & Spa Bükfürdő-  be, pezsgő, szobák, hú ámuldozás. Ebéd, kávé, körülnézés irány golfozni. 

Kiderült, a golf nem is annyira úri sport, viszont jó levegő, séta, ja és a félprofik szivarral, whiskyvel teljesítik a pályát, szóval, megvan a kedvenc sportom, csak ne lenne annyira messze. 

Golf után irány a játszóház, itt pezsgő helyett pálinkával fogadtak bennünket, de nem csak az alkoholhatására támadt kedvünk kipróbálni a hatalmas fedett játszóházat. Az idő viszont vészesen fogyott, így gyereklelkünk vágyakozott, de a kisvonat már várt, hogy a következő úti cél felé, a Kristály Torony igyekezzen velünk.

Este felejthetetlen vacsorán vehettünk részt a Rigótanya vendéglőben, ahol elhúzták a nótánkat, de nem is akárhogy! 

A kaja isteni volt, mindenről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni!

És, hogy mi is történt másnap?

Az a következő cikkből kiderül!