Tudom, tudom, béna vagyok. Valahogy mindig oda lyukadok ki, hogy adok egy esélyt az applikációnak, illetve az ott található pasiknak.
1.
Történ tavasszal, hogy rámtalált a tinderen egy pasi, akivel jót csevegtünk, de tudtam, ettől több nemigen lesz, még az arcát sem vállalta, nős volt, vagy barátnős. Egyfolytában írt, hogy találkozzunk, találkozzunk, nagy nehezen ráálltam. Átcaplattam a közeli parkba, leültem egy padra, néztem jobbra, balra, más padoknál ültek emberek, de senki nem nézett rám hogy jéééé nekünk van találkánk.
Pár perc várakozás után eluntam magam, ráírtam a srácra, hogy itt vagyok. Visszaírt, hogy épp most tekert el mellettem biciklivel. Ő volt a másik padnál a baseball sapkás (belehúzva az arcába) fehér pólós srác. Ezzel a lendülettel tiltott is az appon, szóval innen üzenem neki, hogy, na jó, az nem nyomdaképes. Kisebbik fiam, még most is rajtam röhög. Én is magamon.
2.
Ő: Szia!
Én: Szia!
És pont ennyi. Se több, se kevesebb. Pár nap múlva ugyanez a magasröptű csevej megismétlődik. Hosszú, mély csend majd egyszer csak Szia! Löpá azt hiszem. Soha nem tudom megérteni, hogy mi célt szolgál ez? Megnéz, hogy még élek e, vagy csak épp unatkozik? Tudom, tudom, segíthetnék beszélgeti, de mostanában pont annyit kap vissza az üzenetküldő, mint amit ő küld nekem. Így van, akivel kacsintós jelekkel tartunk napokon át tartó magasröptű minőségi érdekfeszítő valamit. Hamar ráunok, nem szórakoztat, de ha a mizun kívül valami értelmes kibukik a billentyűzet mögül, esküszöm előkapom a fűszoknyámat és örömtáncot járok.
3.
A legfrissebb. Kellemesen nem borzasztó pasi, jobbra húzom, magyarul teccikelem. Párod van, jön a kis üzenetecske. Juhhhúúú, konstatálom némi szkepticizmussal. Ezután csak pillogok, és már megint nem értem a pasikat. Ír. Mármint nem ír állampolgár, csak pötyög, de ó minő csoda, helyesen, bővített mondatokban. Na jó, amit ír az fura, mert egyfolytában azt firtatja, hogy mi már beszéltünk e itt. Nem igazán nyerném meg sem a rövid, sem a hosszútávú memória bajnokságot, de nem rémlik, még csak halványlilaköd formában sem a pasi.
Csak forszírozza a már beszéltünk vonalat. Persze jön a klasszikus milyen kapcsolatot keresel kérdés tőle, majd hozzáteszi, ha válaszolok, akkor tudni fogja, beszéltünk e már. Bekattanok. Értelmes emberi kapcsolatot keresek, írom a választ. Hősünk nem igazán tud mit kezdeni ezzel, így jön a klasszik semmi értelme válasz: értem. Visszakérdezek, hogy és te? Szintén, de igazából azt hitem már beszéltünk, azért jelöltelek be, de amúgy nem akarok semmi komolyat, így adok esélyt másnak, szia.
Állam a padlón, és már megint a homlokomra rándult a szemöldököm. Nem értem, esküszöm nem értem. Ha azt írom, hogy csak dugópanert keresek, akkor hirtelen eszbe jut, hogy már beszéltünk?
Kap még 2 nap esélyt a tinder, legfeljebb inspirációnak jó lesz…
