Három napot töltöttem Ausztriában. Naná, hogy ez sem ment simán.
Kezdődött azzal, hogy repkedtem a lehetőségtől, hogy én mehetek. Aztán megkaptam a programot, és bevallom, inamba szállt a bátorság. Két nap is túra, ami nem csak olyan laza, sétálgatós. Könyörgöm, én kávén és cigin élek, a túrázás marhára tetszik, ha én ülök a gép előtt, és nézem mások hogyan csinálják. Na jó nem teljesen, de nem vagyok egy túrázós fajta. Legutóbbi túrázós élményem a Cliffhanger című szörnyűséges Stallone film megnézése volt. Na de hess, hülye gondolatok, telefon a szervezőnek, most már ő is parázik, nem csak én.
Kedden derült ki, hogy csütörtökön indulás, így igazából nem is nagyon volt időm pánikolni napokig. Viszont, szerdán 6-ig dolgozom, így a csomagolást, dolgok beszerzését kb 5 órám volt letudni. De ha az embernek nincs ideje, legalább legyenek olyan ismerősei, akik édeskedvesen segítenek, így lett euróm, pálinkám, hátizsákom, kabátom és bakancsom és az egyik legfontotosabb, biztosításom. Oscar telekocsi lefoglalva, hajnalban indulás.
Persze a rohamléptekben pakolásnak van egy óriási hátránya, hogy nem találod meg a legszükségesebbeket. Pár napja bevásároltam mindenféle csipkemerevítőspussssup melltartót, de az egyetlen sportmelltartómat nem találtam. Sebaj, a Tescotól indulunk, éjjel nappal nyitva, így az indulás előtt még berohantam, leakasztottam az első ránézésre jónak tűnő darabot, önkiszolgáló kassza, fizetés, rohanás.
Pesten csatlakozás a csapathoz. Érkezés Ausztriába. Basszameg, egy kávé minimum 5 euró, egy szendvics csak kettő, szóval, koffeintfüggőként basszameg. Érkezés az étterembe. “fír ungarise zsurnaliszt”, úgy tűnik ez lesz a három nap varázsmondata. Jót eszünk, és lecsúszik egy sör, oldandó a hangulatot. Ahogy a söröskorsón végigfutnak a gyöngyöző vízcseppek, úgy kezd el szakadni az eső. Na nem ám, olyan, pötty kis zápor, hanem amolyan, Noé, add a hajóterveket típusú, mert itt csak minimum csónakkal tudunk majd közlekedni.
Eső csendesedik, a “fír ungarise zsurnaliszt” elindul bobozni. Azaz a bobot megtaláljuk, de nem tudunk kiszállni a kocsiból, annyira szakad az eső. Alsó-Ausztria, én így szeretlek. Némi tanakodás után várunk egy kicsit, és milyen jól tettük, eső el, így csúszhatunk. Hű meg ha érzés, a bob száguld, a táj meseszép, menjünk még egyet, kettőt, sokat. Miután kicsit bátrabban zúgok le a következő körnél, az utolsó métereket már zuhogó esőben teszem meg, így vége a kis kalandnak, indulás a szállásra.
Meseszerűen zöldellő hegyek, patakok, tipikus, osztrák falucskákon át vezet a utunk. Megérkezünk a JUFA hotelbe. Bejelentkezés, szobafoglalás, kicsi pihi, és indulás a környék felfedezésére elektromos mountain bike-al. Löpöti probléma, hogy a kisebb méretet is 2 méteren felüliek használhatják kényelmesen, de sebaj, kalandra fel, akarom mondani hegynek le. Szabadság, száguldás, hűbasszameg ezt még még még! De ugyebár a hegy törvénye, hogy nem mehetsz mindig lefelé, főleg, ha fent hagytad a csomagjaidat, és a vacsorád is odafent vár. Irány vissza. Nóbel-díjat annak, aki kitalálta azt, hogy elektromosan rásegít a tekerésre. Pik-pakk, na jó, 2 eséssel megúsztam a biciklitúrát, de senkinek, még egy árva szarvasbogárnak sem esett baja.
Kajatime. Előtte azért át kéne pakolni zsákból zsákba, mert másnap túra, és hát na, elég a kilóimat cipelni, így racionalizálni kellene a csomagokat. Előkerül a reggel vett sportmelltartó, benne a csipogóval. A sokadik hűbasszameg élmény. Azt nem igazán értem, hogy a tecsó áruházban miért nem csipogott, így még egy élménnyel több vár rám. Van egy éjszakám megoldani a csipogótlanítást, mert természetesen, a blokk Debrecenben a kukában, és a lehető legelviselhetetlenebb helyen nyom a lopásgátló. De rajtam nem fog kifogni, egy pöszmétepálinka lehajtása után, nekiálltam feszegetni. Hát, ha bárki lopásra adja a fejét, ne ezzel a módszerrel, tegye, egy elfogyasztott vacsora, egy sör, és kb 3 óra alatt sikerült, némi anyagveszteség árán megszabadulni a kütyütől.
A vacsora isteni, a pincér magyar, az osztrák levegőt harapni lehet, hullafáradt vagyok, zuhany után irány az ágy. Holnap ismét kalandok várnak, és egy tizenpár kilométeres túra.
Utóirat: emeld fel a segged na jó, a popsid, és vágj bele valamibe, amit amúgy soha nem tennél meg!
KÖSZÖNET: https://www.nlcafe.hu/ https://www.also-ausztria.info/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: